Iskolánkról

„Engem is így tanítottak, mégis túléltem.”

Megszámlálni is lehetetlen, hányszor hallottuk ezt a mondatot kifogásként. De valóban azért élünk, hogy túléljünk?

Waldorf-iskola? Hiszen nem létezik waldorf-élet, waldorf-munkahely! Mese, ének, rajz, kötés? Ugyan minek?! Hiszen minket is úgy tanítottak, hogy tűhegyes ceruzával kellett írnunk, hogy fekete pontot kaptunk és jegyeket, mégis túléltük, felnőttünk. De…

…Tegyük a szívünkre a kezünket!

Nem lett volna jobb, ha már gyerekként megtapasztaljuk milyen az, ha a tanárunk figyel ránk? Ha nem fekete pontot, vagy egyest kapunk, ha nincs kész a házi feladatunk, hanem azt kéri, készítsük el másnapra? És elkészítettük volna, mert fontos volt nekünk a tanárunk, a figyelme, a szeretete.

Csalóka korban élünk, amikor legtöbbünk előtt sok-sok elvárás tornyosul a  családunkban, a munkahelyünkön és a legtöbb élethelyzetben. Legyünk rugalmasak, lendületesek, kreatívak, hatékonyak és ismerjük fel a problémás helyzeteket, melyekre azonnal reagálni is tudunk. Legyünk sikeresek, melyhez alapvetően szükséges, hogy reális önképpel, önismerettel, egészséges önbizalommal rendelkezzünk.  Gyermekeinktől is ugyanezt várja el az élet, a társadalom most is és 30 év múlva is.

Hogyan válhat gyermekünk ilyen emberré?

 Kapaszkodjon meg!

A Waldorf-iskolákban sokkal nagyobb eséllyel! Miért? Mert a gondolkodásra való képességet kell felébresztenünk és ápolnunk egy gyermekben ahhoz, hogy felnőttként egészséges legyen testben, lélekben és szellemben egyaránt. Ezt pedig nem tudunk csak tankönyv által, padban ülve. Ehhez szükség van arra, hogy a gyermek szükségleteiből induljunk ki akkor, amikor iskolai nevelésről beszélünk. Mert az iskolába gyerekek, később ifjak járnak, akik még nem felnőttek, de szeretnének azok lenni. Lehetőleg egészségesek.

Hogyan, mivel dolgozunk iskolánkban?

Emberismerettel. Bár mindannyian különbözőek vagyunk, mégis mindannyian ugyanazon az általános, az emberre jellemző fejlődési úton megyünk végig életünk során. Iskolánkba 6 és 18 év közötti gyerekek, fiatalok járnak többségében. Mindannyian mások, egyediek, megismételhetetlenek, de van bennük egy közös: emberek. A Waldorf-pedagógia ebből a közös jellemzőből, mint általánosból indul ki: megfigyeli, megvizsgálja, mire van szüksége az embernek egy adott életkorban. Ehhez igazítja tantervét, s ezen belül az egyes tanárok az egyes osztályokra, az egyes gyerekekre a tanórák tartalmát.

Ha sikerült felkeltenünk az érdeklődését, böngéssze végig honlapunkat, érdemes!

 

Kiegészítő információk