Yvonne, a burgundi hercegnő 12.o drámája

"A Waldorf-iskolai tanulmányok egyik koronája a záró színdarab."

Ezt a koronát minden Waldorf-szülőnek (még ha csak leendő is) látnia kell, hiszen egyszer fejére kerül annak is, aki alig néhány napja először lépett színre elsősként… Hogy örültünk nekik! Csakúgy, mint a már „rutinos” fellépőknek másodiktól tizenegyedikig. Szép volt látni, amikor gyermekeim (majd 25 éve) először léptek fel a Hámori Waldorf Iskola hónapünnepén majd az év végi drámanapon, bár kisebbik fiam, Tomi, nem érezte magát igazán jól a „litű pig” szerepében. 12-ben viszont nagy sikere volt a Cseresznyéskertben. Ma már önálló, felnőtt életet él ő is és bátyja, Marci is… meg az osztálytársak, volt kedves tanítványaim (mára barátaim) is, akiket „csak úgy” felsorolni – anélkül, hogy részletesen írnék róluk – nem is érdemes, mert mindegyikük egy különleges élettörténet… Kicsit hasonlóan érzem magam a mostani 12-es dráma főpróbája után, hiszen nem ritkán látom az iskolai ünnepségeken felbukkanni az elsős törpék jelmezeit (azt is ők viselték először 11 évvel ezelőtt), s már látom azt a bizonyos „koronát” mindegyikük fején… meg a koronát is… Zsoló fején… (TA)

Kiegészítő információk