Az idegen nyelvek tanítása a Waldorf-iskolában
A Waldorf-iskola a világon
először kezdte el intézményesen az idegen nyelvek tanítását az első
osztálytól kezdve. Még szokatlanabb volt 100 évvel ezelőtt, hogy rögtön két
idegen nyelv tanítása kezdődött el három-három órában, ami akkoriban
ugyancsak magas óraszámnak tekinthető volt. Az egyik nyelv az angol
volt, amelyről iskolánk alapítója, Rudolf Steiner már akkor
kijelentette, hogy ez a nyelv lesz a „világnyelv”, a másik pedig az „ősellenség”
nyelve, a francia volt, amelynek bevezetését az akkori történelmi helyzetben
nem is volt olyan könnyű elfogadtatni.
A mi iskolánkban minden gyerek
tanul angolul, a második idegen nyelv pedig vagy a német vagy a francia.
Az angol valóban világnyelv lett az utóbbi egy-két évtizedben, mi
azonban mind a három nyelvet egyenrangúnak, rendkívül fontosnak tartjuk, hiszen
– bár a leggyönyörűbb – de mégis csak „szigetnyelv” a mi
édes anyanyelvünk, amit Márai Sándor a „hazánk”-nak nevez. Azonban
vannak más „hazák”, más kultúrák is, amelyek megismerése egy európai ember
számára lehet praktikus
ismeret, intellektuális kihívás, műélvezet is.
Az idegennyelv-tanulás legfontosabb pedagógiai célja
a Waldorf-iskolában valójában az empátia ápolása más hazák, népek,
kultúrák, végsősoron az egész emberiség iránt.
Az
iskola első három évében építünk arra, hogy a gyermekek a legtermészetesebb
módon utánozzák, követik tanáraikat. Ez jellegzetes életkori sajátosság.
Ennek ismeretében a nyelvtanár az iskola első három-négy évében
igyekszik teljesen elkerülni az anyanyelv használatát. A kommunikáció az
órákon csak a célnyelven folyik. Dalok, versek, mondókák, mesék,
történetek, szituációs játékok, stb. segítik a befogadást,
a nyelvelsajátítást.
A
tudatos nyelvtanulást a betűvetés, a silabizálás, az egyre
magabiztosabb olvasás elsajátítása előzi meg, miközben a gyermekkor közepére
jellemző gyűjtőszenvedély használásával határozott
léptekkel bővítik szókincsüket 4-6. osztályos korukban.
Elkezdődik az ismerkedés a
nyelvtannal, de a tudatos nyelvtantanulás igazán
a 7-9. osztályokban kerül a figyelem középpontjába, nagyjából akkor,
amikor az ok-okozati gondolkodás szabad képességgé válik. Az
élő kommunikáció, az élő beszéd értése, az olvasott szöveg értése azonban
nem szorul háttérbe, hiszen a nyelvtan is az értés, a tudatosság eszköze.
10-12.
osztályig bármi bekerülhet a tanítás tartalmába, amit
a nyelvtanár fontosnak, a diákok érdeklődését felkeltőnek talál. A
tanár természetesen az adott nyelv kultúrájának „nagykövete”, s a célja
a nyelv minél gazdagabb, minél mélyebb megismertetése. Az eszközök
használatának lehetősége határtalan a szépirodalmi szövegektől kezdve
a nyelvkönyveken át az IKT eszközök használatáig.
A 13. év a „kimenet” és a
továbbtanulási „bemenet” szolgálatában áll. Ez az év tehát az érettségiről, a
továbbtanulásról szól.
Büszkék vagyunk arra, hogy
végzett diákjaink arról számolnak be, hogy megérte a hosszú, időigényes
folyamat végigvitele stabil nyelvtudásuk megalapozását.