Az idegen nyelvek tanítása a Waldorf-iskolában

A Waldorf-iskola a világon először kezdte el intézményesen az idegen nyelvek tanítását az első osztálytól kezdve. Még szokatlanabb volt 100 évvel ezelőtt, hogy rögtön két idegen nyelv tanítása kezdődött el három-három órában, ami akkoriban ugyancsak magas óraszámnak tekinthető volt. Az egyik nyelv az angol volt, amelyről iskolánk alapítója, Rudolf Steiner már akkor kijelentette, hogy ez a nyelv lesz a „világnyelv”, a másik pedig az „ősellenség” nyelve, a francia volt, amelynek bevezetését az akkori történelmi helyzetben nem is volt olyan könnyű elfogadtatni.

A mi iskolánkban minden gyerek tanul angolul, a második idegen nyelv pedig vagy a német vagy a francia. Az angol valóban világnyelv lett az utóbbi egy-két évtizedben, mi azonban mind a három nyelvet egyenrangúnak, rendkívül fontosnak tartjuk, hiszen – bár a leggyönyörűbb – de mégis csak „szigetnyelv” a mi édes anyanyelvünk, amit Márai Sándor a „hazánk”-nak nevez. Azonban vannak más „hazák”, más kultúrák is, amelyek megismerése egy európai ember számára lehet praktikus ismeret, intellektuális kihívás, műélvezet is. Az idegennyelv-tanulás legfontosabb pedagógiai célja a Waldorf-iskolában valójában az empátia ápolása más hazák, népek, kultúrák, végsősoron az egész emberiség iránt.

Az iskola első három évében építünk arra, hogy a gyermekek a legtermészetesebb módon utánozzák, követik tanáraikat. Ez jellegzetes életkori sajátosság. Ennek ismeretében a nyelvtanár az iskola első három-négy évében igyekszik teljesen elkerülni az anyanyelv használatát. A kommunikáció az órákon csak a célnyelven folyik. Dalok, versek, mondókák, mesék, történetek, szituációs játékok, stb. segítik a befogadást, a nyelvelsajátítást.

A tudatos nyelvtanulást a betűvetés, a silabizálás, az egyre magabiztosabb olvasás elsajátítása előzi meg, miközben a gyermekkor közepére jellemző gyűjtőszenvedély használásával határozott léptekkel bővítik szókincsüket 4-6. osztályos korukban.

Elkezdődik az ismerkedés a nyelvtannal, de a tudatos nyelvtantanulás igazán a 7-9. osztályokban kerül a figyelem középpontjába, nagyjából akkor, amikor az ok-okozati gondolkodás szabad képességgé válik. Az élő kommunikáció, az élő beszéd értése, az olvasott szöveg értése azonban nem szorul háttérbe, hiszen a nyelvtan is az értés, a tudatosság eszköze.

10-12. osztályig bármi bekerülhet a tanítás tartalmába, amit a nyelvtanár fontosnak, a diákok érdeklődését felkeltőnek talál. A tanár természetesen az adott nyelv kultúrájának „nagykövete”, s a célja a nyelv minél gazdagabb, minél mélyebb megismertetése. Az eszközök használatának lehetősége határtalan a szépirodalmi szövegektől kezdve a nyelvkönyveken át az IKT eszközök használatáig.

A 13. év a „kimenet” és a továbbtanulási „bemenet” szolgálatában áll. Ez az év tehát az érettségiről, a továbbtanulásról szól.

Büszkék vagyunk arra, hogy végzett diákjaink arról számolnak be, hogy megérte a hosszú, időigényes folyamat végigvitele stabil nyelvtudásuk megalapozását.