Médiatudatosság

Médiatudatosság? Waldorf iskolában?

A Waldorf iskolákkal kapcsolatban sokszor alakul ki az a (téves) kép, mely szerint a digitális eszközhasználat és a médiaismeret területén nem hajlandó figyelembe venni a mai kor kihívásait, és ebből fakadóan az itt nevelkedő gyerekek hátránnyal indulnak kortársaikhoz képest, „lemaradnak valamiről“.  A valóság azonban nem is állhatna távolabb ettől. Ebben a rövid kis írásban szeretnénk bepillantást engedni az elképzelésekbe, melyek mentén a Waldorf-pedagógia egészen a kezdetektől fogva megalapozza és tudatosan felkészíti a gyerekeket a három kihívásra, melyet a modern technológia jelent pedagógiai szempontből:

–  a technikai eszközök megismerésére, azok helyes kezelésére;

–  a média világának megértésére és az eszközök ésszerű használatára

–  és ami az előző két eredmény eléréséhez nélkülözhetetlen: fizikailag és mentálisan erős felnőtté válásra.

Iskolánkban nem médiaellenességre, hanem médiatudatosságra szeretnénk nevelni a gyerekeket. De mit is jelent ez?

Az imént megjelölt három cél közül az első kettő eléréséhez vezető ‚utat‘ könnyen azonosíthatjuk, ha rápillantunk egy órarendre az iskolában, vagy felapozzuk az iskola tantervét. A digitális eszközök megismerése és kezelése tantervünk része, 7.osztálytól elkezdődik egy bevezető fázis, melyben a gyerekek gépírás órák keretein belül megtanulják a 10 ujjas gépelést. 9. osztálytól bővítik ismereteiket a digitális kultúra, számítástechnika területén, megtanulják a technikai hátteret.

A médiaismerettel, a körülöttünk lévő világ információinak értelmezésével 9.osztálytól szintén foglalkozunk minden évfolyamon.  A diákok a Techné epocha keretein belül gyakorlatorientáltan ismerkedhetnek meg a média világának rejtelmeivel, és azáltal, hogy például elkészítenek egy rövid reklámfilmet, reklámfotót, rájönnek, hogy milyen szempontok vezetik azok eredeti gyártóit. Megtanulják, hogy hogyan lehet az internet világában tájékozódni, valós- valótlan információkat elkülöníteni, tudatosan rátekinthetnek saját médiafogyasztási szokásaikra.

A célok közt szereplő harmadik pont az, mely talán a legtöbb magyarázatra szorul, és -bár talán legfontosabb eleme a médiatudatosságra nevelésnek – mely a „legészrevehetetlenebb“ az órarendekben.

Mi kell hát ahhoz, hogy mi uraljuk egy technika és média által befolyásolt világban az eszközeinket és ne ők irányítsanak minket?

A médiafelületek tudatos használata embertpróbáló feladat – még felnőttek számára is. Ezt a jelenséget mindannyian jól ismerjük saját életünkből is – leülünk, hogy rápillantsunk gyorsan a telefonunkra, majd egyszercsak azt vesszük észre, hogy eltelt- jobb esetben csak – fél óra. Az ingerek sokasága elárasztott, beszippantott, és bizony felnőttként is néha nehéz kikeverednünk belőle. Egy kisgyermek  számára azonban a feladat szinte teljesíthetetlen. Idegrendszere még fejlődésben van  (mely fejlődés egészen 21 éves koráig tart), és máshogyan képes az ingerek befogadására és feldolgozására.

Ez a fejlődés, tanulási út az, melyet a Waldorf pedagógia elsősorban szem előtt tart, és igyekszik olyan ingerek hatásának kitenni, melyek építik, és nem rombolják. A médiahasználat tekintetében is a hangsúly a ‚mikoron‘ van, a pedagógiánk adta válaszok pedig összecsengnek a modern neurológiai, neveléstudományi és pedagógiai kutatásokkal. (lsd. linkgyűjteményünket  a témában).

Ha a fejlődési utat egy piramisként ábrázolnánk, melynek csúcsán a médiaérettség áll célként, akkor azt mondhatnánk, ennek előfeltétele a képesség a kritikus reflexióra minden területen – időmenedzsment, képesség a tartalmas-tartalmatlan szétválasztására, céltudatottág az információrengetegben. Ahhoz, hogy ez a helyes ‚ítélet‘, és abból való cselekvés ki tudjon alakulni, mire fiatal felnőtté válnak a gyerekek, először is a befogadásra való képesség kell, hogy megszülessen. A valódi befogadás nem születik meg passzív képernyőnézésből, azt például olvasással, vagy élményszerű oktatással lehet megalapozni, melyben a megismert tartalmat valóban ‚megforgatom‘ magamban, dolgozom vele. A befogadásra való képességet magalapozó korábbi lépcsőfok az alkotásra, létrehozásra való képesség, melyet megfelelően kialakít a számos kreatív gondolkodásra serkentő feladat, és a kézműves tevékenységek. Ennek előfeltétele egy jó kommunikációs képesség kisgyermek korban, melyet leginkább a közvetlen beszéd (és metakommunikáció) megtapasztalása, versek, mondókák, ritmusok, az egymásra dott reakcióink fejlesztenek. Minden képesség alapját pedig a megfelelő szenzomotoros integráció adja. Ennek fejlődését a sok mozgás, kúszás, mászás, hintázás, szaladgálás, régi gyerekjátékok segíti a leginkább.

Ezek azok a szintek, melyek fejlesztése nap mint nap megtörténik a főoktatásokon, az udvari játékok közben. A kívülről belépő ember nem azt látja, hogy első és másodikos gyerekek tableten dolgoznak, így készülvén a felnőtt élet és a digitális világ kihívásaira, valójában mégis nap mint nap apró lépéseket teszünk annak érdekében, hogy amikor arra éretté válik a gyermeki idegrendszer, helyesen tudja érteni és értelmezni az őt körülvevő technikai környezetet. És természetesen hogy ő használja a technikát. És ne a technika őt.