1996 óta dolgozom a Hámori Waldorf Iskolában. Voltam kis ideig napközis tanár, illetve némettanár, de igaz valómmal osztálytanítónak érzem magam. 1999 óta ebben a minőségemben dolgozom (kis megszakítással, mikor GYES-en voltam). Úgy gondolom, osztálytanítónak lenni nagy kaland. A gyerekekkel együtt töltött évek során nincs egyetlen olyan nap sem, ami ismétlődne, mindegyik új és új feladatokkal, örömökkel, meglepetésekkel, kihívásokkal, nehézségekkel kopogtat. És az ember egyszer csak arra ocsúdik, hogy a gyerekek megnőttek, kis zsibongó elsősökből fejünk fölé magasodó kamaszokká váltak. Egy ilyen gyönyörűszép folyamatban vagyok most épp benne, hiszen nyolcadikos az osztályom. Nem lesz könnyű elszakadnom tőlük – megszelídítettük egymást, mint a kis herceg a rókát. Ebben a tanévben még teljes mértékben hozzájuk tartozom.
Szeptembertől pedig új gyerekekkel, új szülőkkel kezdődik egy újabb nagy kaland. Nagy kíváncsisággal várom a gyerekeket és szülőket, akik majd velem együtt részt vesznek benne.
